A folyamat működése az EAF acélgyártási oxidációs időszak alatt
1. Salakképző rendszer
Az oxidációs időszak alatti salakosodás követelményei: megfelelő oxidálhatóság, megfelelő lúgosság és salaktérfogat, valamint jó fizikai és kémiai tulajdonságok.
Az oxidációs periódus alatti salakképződésnek ésszerűen egyensúlyban kell lennie a defoszforizáció és a dekarbonizáció között, ezért a salak jó folyékonyságához szükséges. A foszformentesítéshez a salak lúgossága 2.5-3.0, míg a dekarbonizáláshoz vékony salakrétegre van szükség, hogy megkönnyítse a CO salakrétegen való kijutását, a salak lúgossága körülbelül 2.{{4} }; A salak mennyiségét a foszformentesítési feladat alapján határozzuk meg. A foszformentesítési feladat elvégzésének biztosítása mellett az ívégést stabilizálni tudja a megfelelő salakmennyiség, ami az acélolvadék kb. 3-5%-a.
2. Hőmérséklet-rendszer
Az oxidáció után az olvadt acél hőmérsékletének 110-130 fokkal magasabbnak kell lennie, mint az olvadáspont, és a csapolási hőmérsékletnek 90-110 fokkal magasabbnak kell lennie, mint az acéltípus olvadáspontja. Az oxidáció végén az olvadt acél hőmérsékletének 10-20 fokkal magasabbnak kell lennie, mint a csapolási hőmérséklet.
A konverteres olvasztáshoz hasonlóan az oxidáció korai szakaszában a defoszforizáció szabályozása érdekében a hőmérséklet általában alacsonyabb. Amikor a foszfortartalom csökken, a hőmérséklet ismét megemelkedik. Miután az olvadt acél hőmérséklete, foszfortartalma és széntartalma megfelel a követelményeknek, az oxidsalakot eltávolítják, és a vékony salakot a redukciós periódusba állítják.
Az oxidációs művelet a következőkre oszlik:
Ércoxidációs módszer - vas-oxidok alkalmazása az ércben, amelyeket az olvadt medencéhez adnak és FeO-dá alakítanak át, egy részét salaktalanításra és foszformentesítésre, egy részét pedig szénoxidációra használják.
Oxigénfúvásos oxidációs módszer – közvetlen oxidációs módszer, amely az olyan elemeket, mint a hidrogén és az oxigén közvetlenül az olvadt medencébe fújja az acél oxidálására.
Átfogó oxidációs módszer - érc hozzáadása az oxidáció korai szakaszában és oxigén fúvatása a későbbi szakaszban az oxidációs feladat közös végrehajtása érdekében, amely egyben a leggyakrabban használt módszer.

